2012. január 25. |
Kertes Gábor - Oliverio Coelho, Antonio Ungar, Giovanna Rivero
Kié a jövő? (1.)
Ezzel a címmel indítottunk interjúsorozatot annak apropóján, hogy A jövő nem a miénk címen a JAK és L'Harmattan Kiadó közös kiadásában, a JAK Világirodalmi sorozatában megjelent egy kötet, amely 20 kortárs latin-amerikai novellista munkáját tartalmazza. Minden egyes szerzőnek 3 azonos + 1 egyedi kérdést teszünk fel. Végül Diego Trelles Pazzal, a kötet szerkesztőjével hosszabban is elbeszélgetünk.
Részlet A jövő nem a miénk magyar kiadásának borítójából.
Első körben őket kérdeztük:
Oliverio Coelho (Argentína)
Szun Vu
„Odébb kúszott, megfordult, a padlóhoz dörzsölte magát, mintha föl akarna törölni egy foltot. Aztán hirtelen megdermedt, érezte, milyen képtelen ez az egész helyzet. Meztelen volt, nem látta senki. Vajon mióta nem fürdött? Mióta nem tartott könyvet a kezében? Mióta nem sírt? Soha életében nem sírt még egyetlen nő miatt sem. Miért nem állt lábra? Nevetgélést hallott. Az egyik nő még mindig ott volt a lakásban.”
1. Három év telt el azóta, hogy A jövő nem a miénk első papírkiadása megjelent Argentínában. Hogy látod, mennyire változott a helyzet, még mindig nem a miénk a jövő?
Szóval az volt az elképzelés, hogy a jövő nem lesz a miénk, és azt hiszem, a helyzet nem is változott, annak ellenére, hogy ilyen szép utat járt be az antológia. A világ évről évre kicsit rosszabb lesz. Valójában ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, generációváltásra lenne szükség, és el kellene telnie nem két és fél, hanem húsz évnek. Meglátjuk, merre haladnak a dolgok. Talán jobb helyzetben vagyunk, mint a minket megelőző generáció. De ehhez dolgozni kell, nem pedig kapitulálni az úton.
2. A magyar olvasó csak kis szerencsével lát rá Latin-Amerika irodalmi életére, de kíváncsi. Van párbeszéd írók és olvasók között? Létezik az a zsendülő szövetség, amelyet Diego említ az előszóban? Ha van elmozdulás e téren, mi hajtja?
Ha van is eszmecsere írók és olvasók között, annak az az oka, hogy az új technológiák ezt lehetővé teszik, de nem beszélnék szövetségről. Nem tudom, Latin-Amerikában létezik-e komolyabb párbeszéd, mint a világ többi részén. Talán az a tény, hogy szinte az összes országban ugyanazt a nyelvet beszéljük, a könyveink egyfajta titkos - de szerény léptékű - körforgását eredményezte, és A jövő nem a miénk elsősorban kapocs, ennek a forgalomnak a jelképe. De az olvasás mindenfelé átalakult kevesek passziójává. Gyakran azok, akiknek marad ideje és kedve az olvasáshoz, inkább a folyóiratok és napilapok ajánlóival, a bestseller-listákkal folytatnak párbeszédet, és ritkán kockáztatnak.
3. Az antológiával most kaptunk egy szeletet a kortárs latin-amerikai irodalomból. Viszont ennél jóval nagyobb az adósságunk, a boom után következő, de titeket megelőző generációból csak kevés szerzőt ismerhet a magyar közönség. Kiket ajánlanál a figyelmükbe hazádból, és miért?
Rengeteg író van a Boom utáni és az enyémet megelőző generációkban, és közülük sokan árnyékban maradtak, most pedig nem kapják meg a megérdemelt nemzetközi figyelmet, mert nem "színes" írók, és nem opportunisták tematikai értelemben. Latin-amerikai irodalmat olvasok - és határokon átívelő nyelvként gondolok a spanyolra -, azaz nemcsak argentinokat, mint Marcelo Cohen, Luis Chitarroni és Alan Pauls, hanem a kubai Antonio José Pontét, és a mexikói Álvaro Enriguét, Juan Villorót és Daniel Sadát.
+1. A Szun-Vut Diego Roberto Bolano Gyilkos kurvák című novellájához hasonlítja. Bár eltérő a narrátori szemszög, kétségtelenül fölfedezhetők párhuzamok. Jellemző ez a parafrazeálás az írásaidra?
Azt hiszem, nem... Ez tulajdonképpen véletlen, egyáltalán nem gondoltam a Gyilkos kurvákra, miközben a novellát írtam, Bolano későn lépett be az olvasó-életembe, és bevallom, nem olvastam annyit, amennyit kellene, és bár elismerem a jelentőségét, íróként mégsem jelölt ki korszakhatárt. Annak a zseninek a prototípusaként lépett be a világomba, ahogy manapság gondolnak a zsenire. Mintaképe azoknak az íróknak, akik a "zsenialitást" jelképezik a Szun Vu főszereplőjéhez hasonló írók számára.
Podium
Hullámtörés 2. - A jövő nem a miénk
2012. 01. 26. (csütörtök), 18.00
Budapest, Roham KáVézó Galéria
A József Attila Kör, a L'Harmattan Kiadó és a Pluralica szeretettel vár minden érdeklődőt a Hullámtörés (Pluralica-estek) című beszélgetéssorozat 2. alkalmán, amelyen A jövő nem a miénk című kötetről lesz szó....
