2011. december 1. |
Braun Anna
Közép-európai, polifon élet – Ilma Rakusa Budapesten
„Az én gyökereim a levegőben lebegnek” – Ilma Rakusa hazáról, nyelvről, gyermekkorról, írásról és fordításról beszélt magyarországi felolvasókörútjának budapesti helyszínén. Az íróval legfrissebb, magyar nyelven megjelent könyvének (Rengeteg tenger) fordítója, Kurdi Imre beszélgetett az ELTE-n november 29-én.
Részlet a Rengeteg tenger egyik német kiadásának borítójából
Németül írok, magyar nyelven érzek, oroszból fordítok, persze beszélek franciául és szlovákul, értek horvátul, sorolta Ilma Rakusa, hallgatósága pedig döbbent elismeréssel figyelte szokatlan finomságát, érzékeny humorát, megalapozott gondolatfutamait, ritmusváltásait.
Furcsa dolog az emlékezés: néhány történet tisztán megmarad, néhány csak félig, homályosan, s van, ami teljesen kitörlődik, az emlékezés ettől még igaz, állítja Rakusa, akit sok olvasója faggat arról, hogy a Rengeteg tengerben megmutatott múlt valóságos-e vagy csak a képzelet bővítette könyvvé a megéltet. „Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy keveréke ez a megtörténtnek és a meg nem történtnek, még akkor is, ha ez a válasz kicsit elszomorítja az olvasót”. Emlékfutamok (Erinnerungspassagen) – ez lett a könyv alcíme, voltaképpen az írás műfaja. A zenei kifejezés sem véletlen – Ilma Rakusa hosszú ideig nem döntötte el, hogy zenei vagy irodalmi pályára lép, végül maradt az irodalomnál, azon belül is a költészetnél, a líránál. S hogy mi számára a líra? Az összesűrítés, a dallamszerűség, a ritmus, a zene és az irodalom kettőse. Ugyanakkor valami olyan, ami több ezeknél is. Rakusa elsősorban költőnek vallja magát, másodsorban írónak, s talán harmadsorban műfordítónak. Utóbbiról azt mondja, fontos csiszolódása ez egy írónak, kihagyhatatlan nyelvgyakorlás és tanulás, de nagyon könnyű elveszni benne, más életét élni, és lehetetlen közben írni. Ugyanakkor mára már fontosabb a saját könyv, mint a másé – meséli az írónő.
És hol van a tenger? Triesztben, a vitatott identitású városban, ahol Rakusa gyermekkorának éveit töltötte, a „Még több tengert!” iskolás vágya az azúrkék Adriához kötődik, ahogy a könyvben megírt emlékek egy köre is. Olaszul egész más a cím: A tenger, amelyben a gondolatok fürdenek [Il mare che bagna i pensieri] – jegyzi meg nevetve, s teszi hozzá azt is, nem bánja, hogy koreaiul nem érti. Ahogy nem érti a mesét sem, amit a fordító a Kiskakas gyémánt félkrajcárja helyett szerkesztett bele a koreai kiadásba. A közép-európai mesék nem élnek meg azon a vidéken, a mesékben kidomborodik a kulturális különbözőség. Ilma Rakusa magyar meséken nőtt föl, kelet-európai módjángondolkodik, a volt Monarchia császársárgájával színezi a kedvét és bár németül fogalmaz, ez a német önmaga egy polifon, többnyelvű német, tárgya pedig úgy globális, hogy a lokális problémák hasonlóságát ragadja meg, nem pedig lekeni valami egyenszínű vacakkal, ami alatt minden nemzet bőre felhólyagosodik.
A Rengeteg tenger költőjének légiessége nem az elszakítottság, hanem a mindenhova tartozás érzését mutatta meg, Budapesten. Ahol egy picit hidegebb volt, mint az Svájcban ilyenkor szokás.
Podium
Akárki/Elckerlijc esték 1. - Tirza
2012. május 08. (kedd), 20.00
Budapest, Nyitott Műhely
Az Akárki/Elckerlijc estéken magyarra fordított holland nyelvű könyvek állnak a középpontban. Az első alkalommal a New Yorkban élő holland kultszerző, Arnon Grunberg Tirza című regényéről lesz szó...
