2011. szeptember 26. |
Gaborják Ádám interjúja Orcsik Rolanddal
Kultúrcsempészek I.
Ha valaki járt már vonattal a Vajdaságban, akkor jól ismerheti a Szeged-Szabadka vonalon közlekedő „Ezüst Nyíl” elnevezésű szerelvényt. A kultúrák közvetítésében évtizedek óta szimbolikus szerepet játszó szerelvény igaz már nem egészen EU-szabvány, mégis október első hétvégéjén, idén már negyedik alkalommal ad helyet a Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál irodalmi programjainak, performanszainak. A Fesztivál főszervezői, a vajdasági-szegedi irodalmi élet két örökmozgója, Orcsik Roland és Kollár Árpád.
Először Orcsik Rolanddal, költővel, kritikussal, a Tiszatáj egyik új szerkesztőjével beszélgetünk költészetéről, alkotásról, a kultúra „csempészésének” 21. századi lehetőségeiről.
Fotó: Tisba
Az idei Könyvhétre jelent meg harmadik köteted Mahler letöltve címmel a Kalligram kiadónál. Ebben olvashatjuk: „Behatolok, akár a kés, / az agyadba, Mahler, / darabokra szelem / kihűlt történeted.” (Négy lebeny) Akkor először Tulp doktort kérdezném: mit keres Mahler a boncasztalon? Mi késztetett arra, hogy „felmelegítsd” Mahler történetét?
Dr. Nicolaes Tulp válasza: Mahler tehet róla, hogy a boncasztalra került, mivel meghalt, ha még élne, semmi keresnivalója nem lett lenne ott. Ám ezt valakinek észre is kell venni, mármint, hogy én boncolom a hulláját. Ez a tekintet a boncolás boncolását végzi el. Így mutatja be Rembrandt anatómiai leckéje a festészet hulláját.
A második kérdésre az egyik lehetséges válaszom: miután mélyen érintett és érint Mahler zenéje, mélyen, ahogyan a szike vág a húsba, arra gondoltam, hogy a verset boncoló késsé teszem. A lehetetlennel próbálkoztam meg, azzal a lehetetlennel, ami pl. a fordítást a kudarc felé taszítja: a zenei folyamatot verssé fordítani. Tehát nem versre. A kudarc azonban alkotó energiákat szabadított fel bennem: ott ahol becsődölt a fordítás, valami olyasmi kezdődött, amire magam sem számítottam. Tulp doktor boncterménél maradva: a vers veséjébe kívántam kukkantani a zene pengéje által.
Ám elkanyarodtam a kérdésedtől, mert Te nem erre, hanem Mahler történetére vagy kíváncsi. Mahler történetéről Balassa Péter pontos meglátását idézném, ez elárulja az egyik motivációmat: „Mahler kiűzetése zsidó-sors, ahogyan egész Közép-Európáé folyamatosan az, benne a magyar sorssal, különösen Trianon óta. Hogy a magyar sors: zsidósors, ez itt nincs felismerve, és egyelőre remény sincs, hogy eljussunk a felismeréséig. Pedig Mahler szinte didaktikusan »beszél« erről, szinte kimondja a kiűzetés és vándorlás szavait, amelyek egy út, a klasszikus bécsi út széteséséről, érvénytelenedéséről beszélnek, az együttélés, a közösség zenélésének végéről.” (Halálnapló) Ugyanakkor ez esetemben, vagyis a versírás szempontjából nem működött volna, ha nem „hallom meg” Mahler zenéjét. Leegyszerűsítő és bénító lenne, nemcsak Mahler története, de a zene szempontjából is, ha Balassa halálpontos gondolatait programszerűen fognánk fel, s azt hinnénk, hogy ezzel megoldottuk a történet, a történelem és a művészet viszonyának problémáját.
Podium
Hullámtörés 2. - A jövő nem a miénk
2012. 01. 26. (csütörtök), 18.00
Budapest, Roham KáVézó Galéria
A József Attila Kör, a L'Harmattan Kiadó és a Pluralica szeretettel vár minden érdeklődőt a Hullámtörés (Pluralica-estek) című beszélgetéssorozat 2. alkalmán, amelyen A jövő nem a miénk című kötetről lesz szó....
