2011. december 14. |
Gaborják Ádám
Megyek és visszatérek – beszélgetés Ilma Rakusával
Ilma Rakusa írónő Rengeteg tenger című kötetének magyarországi megjelenése kapcsán három városba látogatott el november végén, hogy találkozzon közönségével. Az utolsó est után kérdeztük a körútról, a benyomásairól, az utazásról, a vándorlásról, valamint Nádas, Kertész és Darvasi prózájáról.
Hogy érzi magát most Magyarországon? Milyen tapasztalatokat szerzett a körút során?
Nagyon érdekes volt ez a villámlátogatás, hallatlanul sokat kaptam. Debrecenben még soha nem jártam, csak azt a kis éneket ismertem, hogy „Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni”. Jó beszélgetés volt és a kérdések is érdekesek voltak. Aztán Pesten megismertem személyesen a fordítómat, akivel eddig csak e-mailen keresztül tartottam a kapcsolatot, és aki szerintem tényleg nagyon jól fordította le a könyvemet. Egyébként ő vezette tegnap a beszélgetést az ELTE-n, ami szintén jól sikerült. Ma ez a szegedi találkozás volt a csúcspont, mert úgy éreztem, hogy a közönség maga is figyelmes, sokan voltak, mind a két moderátor finom és fontos kérdéseket tett fel. Örültem, hogy egy kollégám, Darvasi László, volt jelen, akit nagyon-nagyon becsülök. A város is kedves. Nem ismertem jól, mert csak egyszer voltam itt rövid időre, de most többet láthattam, bár fáztunk egy kicsit. Pesten is sikerült még olyan helyeket gyorsan meglátogatnom, ahol még sosem voltam. Úgyhogy nagyjából fantasztikusan sikerült. Sajnálom, hogy nem maradhatok tovább, holnap már utazok haza.
A Rengeteg tenger című könyvének hőse is egy utazó, aki gyermekkorában állandóan bőröndökből él, mert a családja folyton költözni kényszerül. Manapság egyre többen az európai ember egyik legfontosabb egzisztenciális metaforájaként emlegetik az utazót, a csavargót, ill. a nomádot. Mit gondol arról, hogy a politika mellett minek köszönhető ez a folyamatos vándorlás?
Azt hiszem, hogy a 21. század a migráció évszázada. Most egyre szaporodnak a vándorlások délről északra, keletről nyugatra, s ezek problémákkal is járnak. Majd meglátjuk, hogy fogjuk Európában ezt megoldani. Mert eközben a kultúrák is dörzsölődnek – amit az angolok csak clash of civilizations-nek neveznek –, főleg az iszlám és a kereszténység között. Ráadásul most egy általános krízisben vagyunk, ahol aztán még anyagi problémák is fellépnek. A különböző országokban – még Svájcban is –, vannak olyan hangok, hogy a külföldiek elveszik a munkahelyet, hogy a külföldiek és a migránsok veszélyeztetik a saját ökonómiánkat stb. Sajnos a konzervatív, hogy ne mondjam, jobboldali pártok ezért egyre inkább erősebbek. Nem tudom, hogy fog ez végződni. Most egészen más dimenziókról van szó, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. Sokan költöznek, bár ezek nem mindig politikai menekültek, mégis rengeteg a vándorlás és részben a menekülés is. A globalizált világban pedig csak egyre többen tesznek így.
A kötetben két sziget jelenik meg az élet tengerében: az egyik a leningrádi Nyikolszkij-templom, a másik pedig Viktor Andronyikovics Manujlov szobája. Az irodalom és a vallás valóban nyújthat menedéket a mai ember számára?
Nem tudok általánosan válaszolni erre a kérdésre. Ez az én személyes válaszom. Részemről igen, a vallás és az irodalom tényleg menedék volt. Ott találtam egy hazát, egy védelmet. Hogy ez ma így működik-e, azt nem tudom. Azt hiszem, ezt mindenki csak egyénileg tudja valahogy megoldani. Ugyan a vallásoknak nagy szerepük van, talán túl nagy is, és sajnos, nem csak jó értelemben, mert megint vannak vallási harcok. De úgy látom, és hallom is, sok ember a vallásban talál megoldást, vigaszt. Az irodalom talán kevésbé képes erre. Részemről persze igen, és sok barátom van, akik úgy éreznek mint én, de félek, az emberek inkább másban keresnek valami menedéket. Az is lehet, tévedek, és szívesen tévednék. Az is lehet, hogy ez a krízis, ami most egész Európát elérte, pont odavezet majd, hogy az emberek többet gondolnak nemcsak az anyagi, hanem éppen a szellemi dolgokra is. Ha szellemi dolgokról beszélünk, akkor pedig az irodalom és a művészet óriási szerepet játszik, s igenis sok választ nyújthat, ha az ember hajlandó és képes odafigyelni.
Podium
Hullámtörés 2. - A jövő nem a miénk
2012. 01. 26. (csütörtök), 18.00
Budapest, Roham KáVézó Galéria
A József Attila Kör, a L'Harmattan Kiadó és a Pluralica szeretettel vár minden érdeklődőt a Hullámtörés (Pluralica-estek) című beszélgetéssorozat 2. alkalmán, amelyen A jövő nem a miénk című kötetről lesz szó....
