Kortárs észt szám | Materia |
Mehis Heinsaar
Utazás a világ végére
Teekond maailma lõppu
Lengyel Tóth Krisztina fordítása
1.
Valaki követelőzve kopogott az ajtón.
Aztán megint.
Naatan Vaeras összerezzent, kinyitotta a szemét, és az órára nézett. Még csak hajnali negyed hét volt. Ráadásul vasárnap hajnali.
– Ki a fene mer idejönni a szabadnapomon, hogy hajnalban fölverjen? – gondolta dühösen, és a fejére húzta a takarót.
De újra kopogtak, ezúttal hangosabban, mint az előbb.
– Menjél már, nézd meg, ki az – motyogta a felesége félálomban.
A férfi morogva dobta le magáról a takarót, belebújt a fürdőköpenyébe, és odacsoszogott az ajtóhoz.
– Ki az? – kérdezte.
Nem felelt senki.
– A francba, ki van ott? – ismételte meg a kérdést, de az ajtó túloldalán továbbra is csönd volt.
Kilesett a kukucskálón, de nem látott senkit. Mégsem merte kinyitni az ajtót. Volt az már úgy, hogy a lakástulajdonos kíváncsiságból ajtót nyitott, a lesben álló rabló meg fejbe húzta egy kalapáccsal, bement a lakásba, aztán annyi.
Naatan megint az ajtóhoz tapasztotta a fülét, figyelmesen hallgatózott, végül legyintett, és visszament az ágyba. De már nem tudott elaludni. Nyugtalan gondolatok jártak a fejében. Ki lehetett az ilyen korán? És mit akart? Vagy valami sürgős üzenetet hozott? Vagy talán szólni kéne a rendőrségnek?
Nem tudott elaludni, hát rövidesen megint fölkelt, és visszalopózott a bejárati ajtóhoz. A kíváncsiság nem hagyta nyugodni. Vigyázva elfordította a kulcsot kétszer balra, leakasztotta a láncot, és kinézett. Ahogy azt várni lehetett, nem volt már ott senki. Naatan már be is akart menni, amikor hirtelen meglátta a lábtörlőn heverő fehér borítékot. Elnézett még egyszer jobbra is, balra is, fölkapta a borítékot, és gyorsan bezárta maga mögött az ajtót.
Enyhe izgalommal egyenesen a konyhába vette az irányt, és felbontotta a borítékot. Egy fekete tintával írt rövid levél volt benne:
Kedves Naatan Vaeras!
Örömmel értesítünk, hogy hosszas vita és mérlegelés után úgy döntöttünk, Rád testáljuk hajónkat. Ez a hajó azért épült, hogy a világ végére lehessen vele utazni. Ha útra kelsz egy ilyen hajóval, egész biztos lehetsz benne, hogy egyszer oda is fogsz érni. Természetesen hosszú lesz az út, tele veszéllyel és akadállyal, és a balszerencse is bárkit utolérhet, mégis – elsősorban Rajtad múlik minden.
A hajó egy Piirumihoz közeli homokdűnén vár Tahkuranna és Häädemeeste között.
Jó utat!
„(O)”
Podium
Akárki/Elckerlijc esték 1. - Tirza
2012. május 08. (kedd), 20.00
Budapest, Nyitott Műhely
Az Akárki/Elckerlijc estéken magyarra fordított holland nyelvű könyvek állnak a középpontban. Az első alkalommal a New Yorkban élő holland kultszerző, Arnon Grunberg Tirza című regényéről lesz szó...
