Élet és irodalom - LIII. évfolyam, 20. szám | 2009. május 15. |
Szilasi László
Hatolj a barlangomba, matéria!
A Pluralica című, Szegeden szerkesztett, negyedévente megjelenő új irodalmi, művészeti, kulturális folyóirat Lőrincz Gergely főszerkesztő által jegyzett beharangozó szövege a következő kifejezéseket kurziválja s helyezi el összegző igényű szögletes zárójelek között: homo sapiens, pars pro toto, pluralica, tudomány, kultúra, szellemiség.
Ezek az átfogó célkitűzések, a koherencia és a nyitottság hozzáadódó fogalmainak jegyében, a következő javaslatban konkretizálódnak: „Tájékozottságunkat eredményesen gazdagítja a látómezőnkön kívül vagy annak perifériáján lévő kultúrák részletesebb, az ismertebbeknek pedig más vagy másként fókuszált nézőpontból történő tanulmányozása. Ezért, és hogy rutinszerűen alkalmazott értelmezéseinket új és friss irányokból rázza fel, a Pluralica ritkábban szemlézett, jelenleg marginális helyzetben lévő kultúrákra, témákra keres rá előszeretettel." (2.) Ez a jól indokolt, módszeres rákeresés nyitányként, a lap legelső számában, nem egy konkrét probléma-témára, hanem a kortárs észt kultúra egészére talált rá, s ez a rátalálás eredményezte azt a kifejezetten nagyszabású, bő négyszáz oldalas irodalmi-képzőművészeti antológiát, amely (friss alapítású hazai lapoknál nem ritka törekvés ez) egyértelműen könyvként: teljes egészében elsajátítandó, kizárólag a külső-belső összefüggések megteremtése által, és közben értelmeződő szerveződésként olvastatja magát.
Megejtően egyszerű és átlátható struktúrájú az a (fontos: nem tartalomjegyzék, hanem) partitura, amely lehetőséget ad az asszociációk és kapcsolatok megteremtésére, meg-megújuló újraszövésére. Materia: szépirodalom, vers és próza, közel negyven szerző, majd háromszáz oldal. Thesis: szövegértelmezések, áttekintések, irodalomtörténeti kontextusok, három nagy tanulmány (Piret Viires, Priit Kruus, Jan Kaus). Interactio: beszélgetések, interjúk, négy fontos szöveg (a megszólítottak: Tõnu Õnnepalu, Triin Soomets, Kristiina Ehin, Jaan Kaplinski). Reactio: kritika, összesen éppen tucatnyi kortárs észt kötetről, hat észt és öt magyar kritikustól (Ambrus Mónika, Domokos Johanna, Gaborják Ádám, Korencsi Krisztina, Küű Anita). Irodalom, értelmezés, interjú, kritika - s hozzájuk, közéjük, beléjük a mindent átszövő képek.
Merthogy ráadásul közben még nagyon-nagyon szép is.
„[A]lkossa meg saját képét mindenki, ezzel a céllal állt össze a motívumok és asszociációs mezők ezen szövete. Felfejtéséhez, egyéni társítások létrehozásához, illetve képzelőerőnk mozgásba lendítéséhez a képek és szövegek rendszere [partitura] megfelelő ösztönző, alap lehet" - olvashatjuk a Kortárs észt című első lapszám szerkesztőségi bevezetőjében (13.). És valóban: a folyóiratszám-antológia-könyv legszembeötlőbb jegye, egyben pedig a fókuszmódosító, értelmezés-felrázó funkció megvalósulásának talán legfontosabb eszköze az, hogy a grafikai szerkesztés teljesen egyenrangúként jeleníti meg az irodalmi és képzőművészeti alkotásokat, (a mai magyar folyóirat-kultúrában alighanem egyedülálló módon) maximálisan kihasználja a kép-szöveg viszonyok jelentéstermelő erejét. (Ehhez képest némiképp meglepő, hogy a partitura a képeket nem tartalmazza - a feladat végrehajtása talán a készülő interaktív internetes oldalra vár.) A ha nem is kifejezetten rút, mindenesetre, fogalmazzunk így, nemesen unalmas küllemű magyar irodalmi folyóiratokon szocializálódott olvasó számára ez a megjelenés első látásra, természetesen, csak az olvasást nehezítő, fölösleges tényezőnek látszik: mire jó ez. Előbb-utóbb világos lesz azonban, hogy - példának okáért - Eva Kask Költő (Poeet) című linómetszete és Paavo Piik odajött hozzám... kezdetű verse (Ferencz Tímea fordítása); Waldur Mikita Ember és köszönet (Ferencz Tímea fordítása) című testleltár-verse és Maarit Murka Az első festmény nagymamám 2007. 09. 29-ei halála után című olajfestménye (egy nő van rajta Hitler-bajusszal); vagy Jüri Ehlvest Ló a semmiből című (erősen képi nyelvű) szövege (Lengyel Tóth Krisztina fordítása) és Andreas Tali Vak állat (Blind Animal) című (központi figuráját kézírásszerű háttér előtt megjelenítő) szitanyomata kölcsönösen kitágítja egymás jelentéstartományát, s megnyitják azokat jóval távolabb eső szövegek, képek és kép-szöveg kapcsolatok felé.
Megéri tehát a fáradságot: így áll össze, újra meg újra, a nagy szövet.
Podium
Akárki/Elckerlijc esték 1. - Tirza
2012. május 08. (kedd), 20.00
Budapest, Nyitott Műhely
Az Akárki/Elckerlijc estéken magyarra fordított holland nyelvű könyvek állnak a középpontban. Az első alkalommal a New Yorkban élő holland kultszerző, Arnon Grunberg Tirza című regényéről lesz szó...
