Irodalmi Jelen | 2009. március 15. |
Boldog Zoltán
Pluralica, tyűha
Tudósítás és kritika a Pluralica című művészeti folyóirat megjelenéséről
428 oldal, 16-szor 21 centis borító, 24 miliméter vastagság, 88 dekás versenysúly. Az impozáns méretek becsületére válnának még egy kortárs magyar nagyregénynek is, de jelen esetben egy, már külsőre is tekintélyes folyóirat első összevont számának adatai, melynek bemutatójára Szegeden került sor Lőrincz Gergelynek, a lap főszerkesztőjének bensőséges tolmácsolásával, aki a többéves munka és a kezdődő felszabadultság lázában nyitányként csak annyit mondott: „tyűha”.
A szellemiség
A tolmácsolás kifejezés azért is tűnik helytállónak a Pluralicával kapcsolatban, mert a bemutatkozó számban a kortárs észt művészetről alkothatunk sokoldalú képet, és a főszerkesztő megfogalmazása szerint a folyóiratnak, amely inkább nevezhető „egy szellemiség” materializált részének, legfontosabb célkitűzése marad a továbbiakban is a „kultúrák közvetítése”. A közvetítés alapelve pedig a „nyitottság”, amely a bemutató kulcsszavaként és az észtekhez kötődően is magyarázatot adott mind a jelenlegi, mind a későbbi lapszámok szerkesztésére vonatkozóan, és talán ezen elgondolás következetes alkalmazása vezetett a tekintélyes anyag összegyűjtéséhez és megjelentetéséhez. A már nevében és a borító jellegében is sokszínűséget sugalló folyóirat a képzőművészettől kezdve a kortárs észt irodalom legkülönbözőbb alkotásain át a tanulmányokig nyújt áttekintést, és elsősorban olyan olvasókra számít a bevezetőként álló Provocatio alapján, akik „bolygónk kultúráinak egymásba érésével” párhuzamosan nyitottak a „világ összetettségének megértésére”.
Ez az összetettség, vagy stílszerűbben pluralizmus pedig csak annak a „koherenciának” a segítségével foglalható egységbe, amely gátat szab a sokrétű kép- és szöveganyag parttalanná válásának, akár úgy, hogy hívószavak (Materia, Thesis, Interactio, Reactio) mentén fejezetekbe rendezi azokat, akár úgy, hogy az egyes részeken belül is a párbeszéd helyzetébe hozza egymással a különböző műfajú és gyakran más-más művészeti ágakból származó alkotásokat. Ez utóbbi feladat a szerkesztési munka oroszlénrészét alkotva Lőrincz Gergely szerint egy évig tartott, és aprólékossága azt a gesztust is magában foglalja, hogy felhívja a kultúrák, a szövegek és emberek, emberek és emberek közötti kommunikáció fontosságára a figyelmet. Bár a főszerkesztő bevallása szerint voltak időszakok, amikor egyedüliként hitt a lap megvalósulásában, a szerkesztői és fordítói gárda névsora mégiscsak arról tanúskodik, hogy van értelme a „csapatjátéknak”.
A bemutató bensőséges hangulata jórészt éppen abból adódott, hogy a lap szerzői, fordítói, lektorai és támogatói önmagukban megtöltötték a termet. Az olvasókkal való interaktív párbeszéd lehetősége a hamarosan induló honlappal teremtődik meg, amely azonban nem a Pluralica digitális változata lesz, hanem a szerver kapacitásának megfelelően a megjelenő számok kiegészítése a 428 oldal dinamikusan bűvülő szöveggé alakításával. A teljesség igénye nélkül induló bemutató végül a lap szellemiségének vázolása után a már magában is jelentős értelmezési kihívást megtestesítő borító elemzésével bizonyította a fent elmondottakat, és a silk típusú finom papírra nyomtatott magazinszerű küllem és a méretéhez képest könnyed igényességet sugalló elrendezés mindenképpen az aktuális számba való alaposabb bepillantásra csábít.
A folyóirat
A digitális kor kihívásainak, az onlájn kiadványok számának és népszerűségének növekedésével a nyomtatott termékeknek egyre erőteljesebben kell bizonyítaniuk létjogosultságukat az átmedializálódó kulturális piacon, és figyelembe véve azt a mára már közhellyé vált tételt, miszerint „az üzenet maga a médium”, olyan formát és keretet adni a tartalomnak, amely önmagában is értelmezői kihívást hordoz. A Pluralica minden egyes oldala a borító többnyelvű szövegmozaikjaitól a hátlap szövegbuborékba ágyazott néhány pársoros verséig üresjáratok nélkül, gazdag színvilággal és a legapróbb részletekre is ügyelő szerkesztési játékokkal olvastatja magát lineárisan és körkörösen is. Például Az utolsó cigaretta című hátlapon található vers új jelentéssel gazdagíthatja a lapok szélén rajzfilmmé pörgethető képkockákat, amelyek az olvasás irányától függően a pisztolyt letevő vagy éppen magához vevő alakot jeleníthetik meg. Így akár még annak is rögtönzött elemi filmélményben lehet része, aki szó szerint csak végigpörgeti a lapokat.
Podium
Akárki/Elckerlijc esték 1. - Tirza
2012. május 08. (kedd), 20.00
Budapest, Nyitott Műhely
Az Akárki/Elckerlijc estéken magyarra fordított holland nyelvű könyvek állnak a középpontban. Az első alkalommal a New Yorkban élő holland kultszerző, Arnon Grunberg Tirza című regényéről lesz szó...
